Az életem az élsport és a művészet tölti ki.
–
Az élsportolók és a művészek sok mindenben nagyon hasonlóan gondolkodnak, mindkettő hivatás és elköteleződés, nem klasszikus értelembe vett munka.
–
A kitartás, aprólékos részletkidolgozás, a lehető legkifinomultabb végeredmény megteremtése, minőségre való törekvés egy sportoló és egy művész munkájában szinte azonos.
A sport nemcsak a művészetben volt bőségesen képviselve, hanem a sportolók sem ritkán művészek.
Feltételezték, hogy a szem-kéz koordináció, a fegyelem és a perfekcionizmus egyedülálló kombinációja mind a művészek, mind a sportolók számára közös. Így a sport és a művészet abszolút méltó párt alkot.
A sportolók ábrázolása az ókori Görögország olimpiai sportolóinak csodálatos szobraiban csúcsosodott ki. Sőt, miközben csodáljuk az izomzat és a mozgás artikulációját ezekben a szobrokban, amelyek örökre meghatározták a paradigmatikus ideális testet, ezek a művek ennél sokkal többet jelentettek: meghatározták az ókori Görögország fennkölt és idealizált humanizmusát általában, és a görög gondolkodás, irodalom, filozófia széles skáláját informálták és inspirálták, és a tudományt. Ők határozták meg Görögországot.
A sportoló képessége, pontosabban a sportoló képe, hogy valami sokkal többet képviseljen, ők a művészeti kötelék az idők és kultúrák között, túl azon, hogy egyébként milyen fontos közösségépítő szereppel bírt.


„A gyerekeknek joga van az egészséghez, és az egészséghez való jognak a része a lelki egészséghez való jog is”
„Minden ötödik magyar fiatal mentális zavarral él, az iskolapszichológusokat mégis ellehetetlenítik….”
Igazán figyelemreméltó cikk a wmn.hu oldalon.
Részletek itt:
